Gaál-Kata Lovasudvar, Rákóczi Lovasai Hagyományőrző Egyesület

(Rákóczifalva Városi Önkörmányzat honlapja)

Frissitve: 2012.06.26.


Ló és lovas kapcsolatát nehéz megértetni azzal, aki nem része ennek a világnak. Vagy legalábbis még nem része. Miről is szól ez a kapcsolat? Bizalom, türelem, fegyelem, kitartás, megértés, empátia - ezek lehetnének az alapkövek. Tudni kell mikor légy kemény, mikor légy engedékeny. A kicsi kétfős ménesben, amit lovas és ló alkot, mindig előbbi kell legyen a vezér. Ehhez viszont olyan fokú elmélyült és erős kötelék kell, ami állat és gazdája közt csak sok munka és törődés után alakulhat ki. Tudni kell mikor hagyatkozzunk négylábú társunkra, és mikor kell mindenképp nekünk irányítani. Mindkét partnernek bízni kell a másikban, érteni kell a másikat. Mert csakis két összetartozó társ együttes harmóniája adja meg a lovaglás valódi, pozitív élményét! A ló nem játék vagy bármit eltűrő szolga, az ember nem alárendelt vagy épp csak megtűrt kolonc a lóháton. Csakhogy ilyen barátságot nem könnyű kiépíteni. Mindenkinek jól kell éreznie magát benne, és a szórakozás vagy a munka alatt is el kell fogadni egyes szabályokat. Ezen szabályok jelentik a legnagyobb biztonságot lovagláskor! Aki megtanulja őket, és komolyan veszi a ló legalapvetőbb szükségleteit, annak már megvan az az elemi lovas tudása, ami minden védőfelszerelésnél többet ér! A tudás mindig, minden helyzetben kéznél van, a kobak nem. Persze a kezdetek sosem könnyűek! De a ló is csak egy élőlény, mint az ember. Könnyen lehet belőle barát is, vagy ellenség is. Attól függ mit mondunk el neki azon a nyelven, amit megért. Minden kapcsolat alapja a kommunikáció, és minden jó kapcsolat kezdetét az jelenti egy idegennel, hogy megtaláljuk-e a közös nyelvet. Megéri tanulni egy olyan csodálatos élményért, amit a ló hátán hullámzás jelent. Tánc, szárnyalás, vad izgalom és mennyei békesség egyszerre a lovaglás. Sokan felejtik el, hogy a lovagláson túl is létezik a ló. A maga összetett személyiségével, egyedi gondolataival, szívbéli érzéseivel és fájdalmas gondjaival. Nem lehet csupán a felnyergelés és a leszerszámozás közt tudomásul venni, hogy létezik, azon túl pedig egy sportoláshoz használt kelléknek tekinteni. Ugyanúgy szüksége van emberséges bánásmódra, szerető gondoskodásra, odaadó figyelemre, mint bármelyikünknek. Nem érdemli talán meg? Sporttárs, barát, tanár, játszópajtás, gyógyító ma, a régmúltban öldöklő háborúba és új világok felfedezésébe vágtatott egy kétlábúval a hátán, hogy aztán elfelejtsék, és hogy a holnap mit tartogat számukra, az csak rajtunk múlik. Akik belenézünk a végtelen szemükbe és végigsimítjuk a bársonyos szőrüket, akik mellettük maradunk, ha betegek, és akik bajnokokká válunk velük és általuk. Akit a lovak világa egyszer igazán elcsábít, nem ereszti el többé! De eddig még senki nem is próbált elszabadulni?

"Lovagolni mindenki képes megtanulni, mert a lovaglás - ügyesség. Az ügyességet az ember csak kipróbálás és gyakorlás közben sajátítja el, de semmiképp sem egy külső forma utánozása révén.
A lovaglás szép és művészetté válhat. Mindenki szívesen tartja magát művésznek. De elhivatott csak az lehet, aki egész lelkével behatol a ló pszichéjébe, aki nem erőszakkal, hanem csakis érzéssel létesít vele összhangot. Az érzés nem fekete mágia.Igen jelentős mértékig bárki elsajátíthatja."

Wilhelm Müseler